A roma népesség egészéhez képest a vállalkozók iskolai végzettsége jobb, szakmai végzettségi szintje alapvetõen magasabb, egyúttal a vállalkozás indítását megelõzõen nagy arányban aktív dolgozók voltak.
Míg a teljes roma népesség közel fele szegregáltan, ezen belül jóval több mint ötödük gettószerû körülmények között él, addig a vállalkozó romák esetén ezek a mutatók lényegesen jobb helyzetet tükröznek. Noha a vállalkozó romák átlagosan jobb körülmények között élnek, azonban szegregált, sõt gettószerû körülmények között is mûködnek sikeres vállalkozások.
A roma vállalkozók lényegesen magasabb jövedelemre tesznek szert, mint nem vállalkozó társaik; a vállalkozók családjának eltartóképessége ennek következtében lényegesen magasabb, mint a romák átlagáé, ugyanakkor a vállalkozók, kapacitásuk függvényében több szolidaritást is vállalnak rokonaikkal kapcsolatban, mint szegényebb társaik. A jövedelmi viszonyok ezzel együtt árnyalt képet mutatnak. A legalsó jövedelmi tizedbe esõ vállalkozói és nem vállalkozói családok között a szegénység méretékében van csak különbség; mélyszegénység és szegénység különbségérõl beszélhetünk.
A felsõ hét jövedelmi tizedben ugyanakkor a vállalkozó és nem vállalkozó roma családok egy fõre esõ jövedelmi különbsége 2.5 és 1,8 között változik; e rétegekben a vállalkozó családok két- két és félszer élnek jobban, mint a nem vállalkozó romák családjai. E két - két és félszeres különbség azonban már elegendõ ahhoz, hogy relatíve jó színvonalról beszélhessünk - elsõsorban a felsõ két-három jövedelmi tizedben.
A vállalkozók között lényegesen magasabb az erõs kapcsolati tõkével rendelkezõk aránya, mint a roma népesség egészében; a kapcsolati tõke egyúttal financiális tõkévé konvertálódik körükben. A teljes szegregáció, illetve a teljes asszimiláció azonban rombolja a kapcsolati hálózatokat, a vegyes lakókörnyezetben élõk között lényegesen nagyobb arányban találhatók erõsebb kapcsolatokkal rendelkezõk.
A roma vállalkozások rentabilitásának legjobb indexe kutatásunk szerint a vállalkozók jövedelmének mértéke. Noha a vállalkozás sikerességét, rentabilitását komoly mértékben befolyásolja a mûvelt ágazat, a vállalkozás kora, stb. ugyanakkor az egyik legerõsebb tényezõ, a személyes kapcsolati tõke, humán természetû - és mint ilyen nemcsak hogy fejleszthetõ, de megfelelõ, a vállalkozói léthez szükséges kapcsolatokat építõ "networking", vagy a kapcsolatok inkubálása hatalmas távlatokat nyithat meg a roma vállalkozások fejlesztésében.A kutatás során felvehetõ adatokból egyértelmû, hogy szinte kizárólag roma mikrovállalkozásokról beszélhetünk, alig találunk jogi értelemben vett kis, -vagy középvállalkozásokat.
A vállalkozói kör túlnyomó többségének egy vállalkozása van, tehát önmaga egyéni vállalkozó, õstermelõ, vagy tulajdonában egy egyéb jogi formájú vállalkozás tartozik. A vizsgált vállalkozások 70,5 %-a egyéni vállalkozó vagy õstermelõ, 20,7 % betéti társaság, 4,8 5 Kft, míg a maradék 4 % egyéb (pl. szövetkezet, KHT, stb.).
A legtöbb vállalkozás ipari, építõipari tevékenységet folytat, a második legnagyobb csoport a kereskedelmi vállalkozásoké, a harmadik legnagyobb csoportba pedig azon vállalkozásokat tartoznak, akik szórvány ágazatokban mûködnek, egy-két százalékos arányban (szállítás, védelmi szolgáltatások, oktatás, egyéb közösségi szolgáltatás). A várakozásokkal ellentétben viszonylag kevés vállalkozó dolgozik kizárólag a mezõgazdaság területén.
A vállalkozók fele valamilyen szempontból külsõ nyomást, kényszert élt át, kényszervállalkozó: "elõre menekült", vállalkozást kezdett, mert nem tudott megélni korábbi jövedelmébõl. A kapcsolati tõke ereje igen erõsen befolyásolja a kényszert - ebben objektív és személyes okok egyaránt közrejátszanak. Az elszigetelt, kis kapcsolati tõkével rendelkezõ romák kénytelenek "elõre menekülni", velük ellentétben a jó vagy erõs kapcsolati tõkével rendelkezõk már elég magabiztosak lehetnek a sikerben, nem érzik kényszernek lépésüket. Sajátos módon a rendelkezésre álló alaptõke mértéke kevéssé befolyásolja a vállalkozás kényszerjellegét; viszont kizárólag azok vállalkoznak, akiknek - személyesen vagy családjukon keresztül - rendelkezésre állt az alaptõke. A pénzhiány evidens visszatartó tényezõ. Azok a késõbbi vállalkozók, akik a vállalkozás indításának döntését nem tekintették kényszernek, egyúttal jobban választották meg a tevékenység ágazatát és késõbb sikeresebbek. Azok pedig, akik jó vagy kiváló kapcsolatépítõ potenciállal rendelkeznek, egyúttal lényegesen bizonyosabbak lehettek a vállalkozói lét sikerében; kevéssé vagy egyáltalán nem tekintették kényszernek választásukat.
A szegregált körülmények között élõ vállalkozók az alapítás érdekében voltaképp nem jutnak sem bankhitelhez, sem állami támogatáshoz. Ennek oka egyrészt az elõítéletekben és a diszkriminációban, másrészt az alacsony iskolázottságban, harmadrészt a fedezetül szolgáló vagyon hiányában található meg. A szegregáltan élõk esélytelensége a bankhitelek elnyerésére arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelõ kormányzati szervek bevonásával létre kell hozni egy olyan hitelalapot (vagy intézetet), amely specifikusan a roma vállalkozások alap -és mûködõ tõke igényeit lenne hivatott biztosítani. Mindez pedig független kell hogy legyen a család, a vállalkozó vagyoni helyzetétõl. A roma vállalkozók többsége - a mikro, -és kisvállalkozók, egyéni vállalkozók, családi Bt. -k, õstermelõk - alapvetõen csak készpénz felhasználásával képes elindítani üzletét; ez a jelenség hangsúlyozottan a kezdeti pénzbeni támogatások egész rendszerének újragondolására hívja fel a figyelmet.
A roma vállalkozók fejlõdési lehetõségei korántsem egyformák: azok esélye, akiknek alacsony az iskolai végzettsége, szegregált körülmények között vállalkoznak, illetve gyenge a személyes kapcsolatrendszerük - lényegesen rosszabb üzletmenet tapasztalnak, mint a másik véglet. Ugyancsak kisebbek a fejlõdési esélyei a mezõgazdasági, vagy több ágazatban mûködõ vállalkozásoknak. Ráadásul e csökkent esélyeket tovább növeli az a tény, hogy a fejlesztési támogatások megszerzéséhez eleve a jobban menõ vállalkozásoknak van nagyobb hozzáférésük.
A roma vállalkozásoknak átlagosan ötöde részesedik csak valamely - alapításhoz, mûködéshez, fejlesztéshez társítható, vagy humánpolitikai célú támogatásban, miközben a rászorult vállalkozások aránya lényegesen magasabb. A vállalkozások legnagyobb hányadát alkotó egyéni vállalkozók részesülnek a legkisebb mértékben bármely támogatásban is, velük szemben a legnagyobb érdekérvényesítõ képességû egyéb szervezetek (szövetkezet, KHT, stb.) részesülnek a leginkább - holott az õ arányuk a vállalkozások tömegéhez képest elhanyagolható.
A vállalkozói tudást sokrétûbb, árnyaltabb kérdésnek tekintettük, mint a vállalkozói ismereteket. Míg ez utóbbi formális képzés keretében tanulható, és elsõsorban elméleti ismeretek jelent, addig a vállalkozói tudásban már a tanult ismeretek, a tapasztalati tudás, a szûkebb kulturális környezet által átörökített reflexek, viselkedésmódok együttesen vannak jelen. A vállalkozói tudás forrásait vizsgálva, egyik következtetésünk az, hogy nem feltétlenül a formális képzések arányának, számának emelése a jövõben követendõ cél, hanem az ennél komplexebb segítségnyújtás.A vizsgált roma vállalkozói kör több mint negyede jól menõ vállalkozást vezet. A vállalkozóknak mellettük két közel azonos méretû rétege van; az átlagosnak mondható, átlagos nehézségekkel küszködõk 36,7 % -os csoportja, illetve a valamilyen módon vesztes, és / vagy képzetlenek összesen közel azonos, 36,9 % -os arányú rétege.
Adataink azt mutatják, hogy azon romák körében, akiknél a szakmunkásvégzettség mellé erõs családi szakmaivállalkozói hagyományok társulnak, e végzettségi szint messze jobb esélyeket és megélhetést biztosít, mint másoknak, akár jobban képzetteknek.
Az a vállalkozói tudás és potenciál, amely a sikerek egyik záloga, igazán akkor fejti ki hatását, amikor vállalkozói hagyomány és képzettség egyszerre van jelen. A jövõben reményeink szerint többen juthatnak majd képzés útján vállalkozói tudáshoz, viszont a hagyományoknak sokan híján lesznek. Éppen ezért ki kell dolgozni a munka- és vállalkozási tradíciók átadásának eleddig ismeretlen rendszerét, olyan eljárásokat, mentorálási és inkubálási módszereket, amelyek képesek valamennyire, ha nem is teljesen pótolni mindazt, amit a jövõ e vállalkozói nem hozhattak otthonról.
A megfelelõ kondícióval rendelkezõ roma vállalkozók éppoly eséllyel lehetnek sikeresek fiatalon, mint idõsen, illetve a szegregált körülmények nem jelentenek akadályt e jobb kondíciójú vállalkozói rétegnek. Hasonlóan: a kudarcosabb vállalkozók sem életkoruknak vagy rosszabb körülményeiknek köszönhetõen sikertelenebbek, hanem azért, mert képzetlenebbek és / vagy nem rendelkeznek megfelelõ munka- és vállalkozói hagyományokkal, vállalkozói- és munkakul-túrával.
Letölthetõ tanulmány
VISSZA A FÕLAPRA
© Delphoi Consulting. 2000-2012. All rights reserved.