Szakértõi segítségnyújtás az önkormányzatok esélyegyenlõségi programjainak kidolgozásához

 

Kötelezettségek az egyenlõ bánásmód követelményének megtartása során

Az önkormányzatok és szerveik munkáltatóként, intézményfenntartóként, közvetlen szolgáltatóként, pályázóként és a közpolitikák alakítójaként is kötelesek megtartani valamennyi jogviszonyukban és eljárásukban az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (Ebktv.) meghatározott egyenlõ bánásmód követelményét.

Az esélyegyenlõség biztosítása tág értelemben két eltérõ, de egymással szorosan összefüggõ, egymásra épülõ elvárást fogalmaz meg. Egyrészt az egyenlõ bánásmód követelményének érvé-nyesülését, a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmát jelenti, másrészt olyan esély-egyenlõségi politikák kialakítását és végrehajtását, amelyek a hátrányos helyzetû állampolgárok életkörülményeinek javítását segítik elõ különbözõ területeken. Az önkormányzatok mûködése során az esélyegyenlõség megvalósítását - az EU elvárásoknak is megfelelõen - horizontális elvként kell meghatározni, melynek át kell hatnia az önkormányzatok valamennyi tevékenységét: a kötelezõ és önként vállalt feladataik ellátását, és a helyi szintû közpolitikák alakítását egyaránt.


Az esélyegyenlõség horizontális elvének érvényesítésébõl származó elõnyök

Az esélyegyenlõségi politikák és gyakorlatok tudatos és következetes alkalmazásának elõnyei három nagyobb csoportra oszthatók.

1. A pályázatokon szerzett elõnyök és bizonyos támogatási jogosultságok megszerzése, illetve a büntetések és a konfliktusok elkerülése.

2. Kézzelfogható anyagi elõnyök, valamint a napi mûködésben a biztonság és a kiszámíthatóság növekedése. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy azok a munkáltatók, melyek tudatosan törekednek az alkalmazott munkaerõ sokféleségére (diversity policy), tudatosan alkalmaznak idõseket vagy pályakezdõket, fogyatékosokat, stb., valamint tudatos felelõsséget éreznek az egyes munkavállalói csoportok iránt (corporate responsibility), magasabb hatékonyságot érnek el.

3. A harmadik csoportba tartoznak azok az általános szemléleti változással összefüggõ hosszú távú elõnyök, amelyek épp a szemléletváltozás eredményeként javítják az önkormányzat, illetve intézményei belsõ kultúráját.

Az esélyegyenlõség elvének alkalmazásával járó elõnyöket azok az önkormányzatok képesek leginkább kiaknázni, amelyek ezt az eszközt a szervezet tudatosabb mûködésére, fejlesztésére, a szolgáltatások és a napi mûködés gyakorlatainak kiszámítható, tudatos alkalmazására fordítják. Számukra a napi mûködés szintjén nem jelent nehézséget a természetes jogkövetõ magatartás mellett a várható problémák elõzetes felmérése és megelõzõ kezelése.

A hazai és nemzetközi együttmûködések és pályázatok tervezése és érdemi végrehajtása során azok az önkormányzatok, melyek az esélyegyenlõség elveit tudatosan alkalmazzák, lényegesen nagyobb eséllyel jutnak forrásokhoz.

 

Az önkormányzat esélyegyenlõségi politikájának kialakítása

Mivel az egyes önkormányzatok jelentõsen eltérnek egymástól - a település eltérõ mérete, adottságai, stb. okán -, ezért javasoljuk, hogy saját, a helyi adottságokat figyelembe vevõ politikát alakítsanak ki. Mindemellett ajánlatos, hogy a térségi társulások tagjai egyeztessék esélyegyenlõségi politikájukat az összehangolt cselekvés, a nagyobb hatékonyság érdekében.

Az esélyegyenlõségi politika fõbb szintjei:

1. Kötelezettségvállalás egy átfogó egyenlõségi politika megalkotása iránt.
2. Helyzetelemzés és konzultáció.
3. Esélyegyenlõségi célkitûzések felállítása.
4. Információs rendszerek kiépítése és a célkitûzések monitorozása.
5. A célok elérése és rendszeres felülvizsgálata.

Az esélyegyenlõségi politika követése a különbözõ szereplõk együttmûködését kívánja meg: az önkormányzat vezetésétõl a képviselõtestületen és bizottságokon keresztül a végrehajtó szintig. Az önkormányzat általános esélyegyenlõségi politikája mellett kiemelt részterületeken is érdemes megfogalmazni az egyes önálló önkormányzati esélyegyenlõségi részpolitikákat.

1. a közpolitika kialakítás során
2. a munkáltatói szerepkörben
3. a közvetlen szolgáltatás során
4. az intézményfenntartói szerepkörben
5. a pályázatok során.

Az esélyegyenlõségi politikának, a helyzetfelméréstõl a monitorozásig minden szinten, ki kell terjednie az egyes hátrányos helyzetû csoportokra. A különbözõ célcsoportok hátrányai strukturálisan különbözõek, így egy általános, minden csoportra kiterjedõ politika, az egyes csoportokra kidolgozott, a különbözõ speciális problémákat, helyzeteket figyelembe vevõ részpolitikák nélkül nem hatékony és nem vagy csak kis mértékben járul hozzá az esélyegyenlõtlenségek csökkenéséhez.

Az egyenlõtlenségek kiegyenlítéséhez, az egyenlõ bánásmód jobb érvényesítéséhez a jövõben jelentõs pályázati források állnak rendelkezésre. Az a tudatosan kialakított és alkalmazott esélyegyenlõségi politika, amely áthatja az önkormányzati mûködés minden szintjét, egyúttal jelentõsen hozzájárul az egyes Úniós forrásokra való sikeres pályázáshoz is.

 

Amiben segítséget nyújtunk

© Delphoi Consulting. 2000-2012. All rights reserved.